2010-ben olvastam

2010. január 31-én                                       
Kathy Reichs: Minden napra egy halott

A Minden napra egy halott az első regény remekül megrajzolt, értelmes és érző asszony hősnője, Tempe Brennan újabb kalandjait meséli el. Tempe kultikus gyilkosságok eszelősen kegyetlen tettesei után nyomoz a szétégett, fagymarta északi tanyán, a déli napsütésben szikrázó féltrópusi szigeten, a boncasztalon hátrahagyott csontokból, sírok mélyén gyűjtögetve a rothadó húsról a bogarakat, amelyek információt hordozhatnak. Nyomoz egyetemeken és kommunákban, a szekták között, egészen addig, amíg végül ő maga áll az áldozat helyén megkötözve, fájdalmas halálra várva. Látszólag tehetetlen, de gondolkodni, megfigyelni még tud.

Izgalmas, jól pergő regény ez.

Ahol minden napra jut egy halott.

Vélemény: Egy kicsit gyenguszabb, mint az első kötet volt, de a színvonalat súrolta ez is, nekem ez egy 9. pontos

 

2010. február 28-án                            

Patricia Cornwell: Postmortem                                             

Az amerikai nagyváros, Richmond lakóit, kivált a magányos nőket agyafúrt gyilkos tartja rettegésben. Péntek éjszakánként rendszerint éjfél után csap le mit sem sejtő áldozataira, de hogy előre kiszemeli-e őket vagy véletlenszerűen esik rájuk a választása, az egyelőre rejtély. A legkorszerűbb technikai eszközök felhasználásával Kay Scarpetta doktornő egyre dühödtebben nyomoz utána, munkáját azonban igencsak megnehezíti, hogy a tettes szinte semmiféle használható nyomot nem hagy maga után. Mindeközben úgy tűnik, hogy egyes befolyásos politikusok akadályozni próbálják a doktornőt a bűntény felderítésében.

Vélemény: Ez olyan Dr. Csont-os, vagyis hogy ki is volt előbb, a tyúk?, vagy tán a tojás???....egyszerűen imádom, mert az én stílusom. Dr Tempe Brennan és Kay Scarpetta nagyon jó barátnők lennének. A sztori jó, saz író összes könyvét el szeretném olvasni....már gyűjtögetem őket. 

Értékelés: **********                                               

 2010. március 11-én
Paul Roland: Helyszínelők - A bizonyítékok nyomában 

A bűnözés elleni harcban ma már vezető szerepet játszik a tudomány és a technika. A bűnözők mindig hagynak maguk után apró nyomokat, s ez lesz a vesztük, miután a helyszínelők hozzálátnak a vérfoltok és DNS-minták kielemzésének. Ez a könyv bepillantást enged a bűnügyi szakértők munkájának titkaiba, csakúgy mint a legújabb tudományos eljárásokba.

A kötetből kiderül:
* hogyan gyűjtik össze és elemzik a bizonyítékokat
* miféle nyomokra bukkanhatnak a helyszínen és a holttesten
* mi történik a boncolás során
* hogyan állapítja meg a patológus a halál idejét és okát
* hogyan segíthet a DNS-vizsgálat, a toxikológia, a nyomelemzés és az igazságügyi rovartan megcáfolni egy tökéletes alibit
* hogyan használták fel a kriminológiát egy téves ítélet helyrehozására
* hogyan zajlott a nyomozás a valós életből vett esetek során
Paul Roland újságíró a bűnügyek minden válfaját bemutatja, miközben elénk tárja a helyszínek és a helyszínelők lenyűgöző, bár véres történetét.

 Vélemény: Csakis fanatikusoknak ajánlom a könyvet. Felettébb érdekes az egész kötet, ugyanis a leghíresebb bűntények helyszínén történt szemléket boncolgatja, és ezek által próbálja bemutatni a helyszínelők munkáját, pl. O.J. Simpson ügye....hát-hát itt bizony érdekes dolgok derültek ki a felületes helyszínelésről??????!!!!

Értékelés: *****

2010. március 28-án                                                                              

Anne Frank naplója   


101 éves korában elhunyt az Anna Frankot és családját bújtató Miep Gies, aki megőrizte Anne naplóját. Az Ausztriában született Gies - eredeti nevén Hermine Santrouschitz - 13 évesen az éhezés elöl menekülve került Hollandiába, ahol nevelőszülőknél élt. 1933-ban irodai segítőként vette fel fűszerüzletébe Otto Frank, aki 1942-ben arra kérte: segítsen neki és családjának elbújni a vállalkozás raktára feletti padlásszobában, és vigyen nekik ételt, könyveket és más szükséges dolgokat. Gies korábban megtagadta, hogy együttműködjön a nácikkal és csak úgy tudta elkerülni, hogy Ausztriába deportálják, hogy hozzáment holland barátjához, Jan Gieshez.

Miep Gies két éven át bujtatta Amsterdamban Anna Frankot és családját a második világháború alatt. Egyike volt azoknak, akik 25 hónapon át segítetettek a családnak, ő volt az aki - miután Frankékat megtalálta a rendőrség - magához vette Anne naplóját és elrejtette. Nem volt hajlandó elolvasni Anne írásásait, mert tiszteletben tartotta Anne titkát, majd később úgy nyilatkozott, ha elolvasta volna a naplót, akkor minden bizonnyal kénytelen lett volna elégetni a füzeteket, mert azokban rengeteg kompromittáló adat volt az Annát és családját segítőkre nézve. A háború után Gies Anna apjának - az egyedüli túlélőnek - adta a naplót, aki 1947-ben adta ki azt. Ez volt az első holokauszttal foglalkozó mű, amelyet több millióan olvastak és több nyelvre lefordítottak. Otto Frank egészen 1952-es újraházasodásáig Gieséknél lakott.

A háború után Miep Gies továbbra is a könyvet összeállító Otto Franknak dolgozott, népszerűsítette a naplót. Frank 1980-ban bekövetkezett halála után tovább kampányolt a holokauszttagadók ellen. Gies az izraleli Yad Vashemtől megkapta a Világ Igazai kitüntetést, kitüntette őt a német és a holland állam is. Azzal együtt nem akarta, hogy hősnek tartsák, "nem lenne jó, ha fiatal embereknek azt kellene gondolniuk, hogy hősök, attól hogy eleget tesznek emberi kötelességüknek" - mondta.

Vélemény: Egy zsidó származású német kislány szemszögéből átélhetjük a II. világháborút. Erről egyéb véleményt nem mondanék, engem rettenetesen megviselt a könyv - napló - mindenkinek el kellene olvasni! (majd jó mélyen magába szállni, és elgondolkodni!!)

2010. április 05-én                  
Stephenie Meyer: Alkonyat

Forks fölött mindig felhős az ég. Bella Swan, az érzékeny, zárkózott lány afféle önkéntes száműzetésre ítéli magát, amikor ide költözik apjához. Bella alapjáraton is mágnesként vonzza a bajt, ezúttal azonban nem csak a "mindennapi" csetlések-botlások fenyegetik.
Hanem Ő...
Ő, akinek aranyszín szeme van, titokzatos, szeszélyes, kiszámíthatatlan, félelmet keltő és biztonságot sugárzó. Ő, akit Edwardnak hívnak, mint valami ódivatú regény hősét. Ő, aki megmenti az életét. Ő, aki mégis a legnagyobb veszélyt jelenti Bella számára. Az indián rezervátumban furcsa, félelmetes mesék keringenek. És egy nap a legenda megelevenedik...

Twilight - A földkerekségen mostantól az Alkonyat a szerelem napszaka!

Vélemény: Huh, nem is tudom, előjöjjek-e vele. Óriási reklám, hatalmas siker, óriási eladott példányszám, gondoltam, ha ilyen gigászi értékelések vannak, el kell olvasnom. Csalódtam! Csak ennyi??? Második rész még nincs meg, mert nem tudom, nem-e kéne valami értékesebbet a kezembe venni ahelyett.

Mindenkitől elnézést, akit megbántottam - Twilight fan-ek sorry - de ti valószínű nem olvastatok még igazi élvezhető sztorit. Magát a filmet meg említésre sem méltatom. A rendezőnek azt a hangya...nyi izgalmat is sikerült a filmből kihagyni.

2010. április 11-én
Torrente del Bosque: Kínzások és kivégzések Magyarországon      

2009-ben olvastam

2009. december 31-én                   

Kathy Reichs: A holtak beszélnek

Reichs hősnője, dr. Temperance Brennan törvényszéki antropológus. Hullaházban, exhumáláson, bűnügyi laborban, zsaruk közt tölti mindennapjait. Brennan túl van már egy váláson, lánya több gondot okoz, mint örömet. Amikor egy építkezésen előkerült emberi maradványok vizsgálatához hívják, abban bízik, hogy csak egy régészeti leletet talál. De a helyszínen műanyag zsákokba csomagolt, oszladozó tetem darabjai várják. Így már tudja oda a hétvégéje. Azt megint csak - mint annyiszor már - a boncteremben fogja tölteni. Azonban Tempének más is eszébe jut a nejlonzsákokba külön-külön becsomagolt testrészekről. Kísértetiesen emlékeztetik a tizenhat évesen meggyilkolt Chantale Trottier esetére, akit régebben szintén precízen földarabolva és szemeteszsákokba csomagolva találtak a föld alatt elásva. A két gyilkosság összefügg, gondolja, de kollegái nem hiszik. És ekkor előveszi teljes szakmai eszköztárát: a különleges röntgenfelvételeket, a csont-, fog- és harapásnyomok vizsgálatát, hogy meggyőzze a kételkedőket, mielőtt újból lecsap a gyilkos. Hiszen bárki lehet a következő áldozat...

Vélemény: Amikor elolvastam ezt gondoltam:Még! Még!

Hirdetés: Keresem Kathy Reichs alábbi könyveit: Halálos döntés, Síri titkok

Értékelés: 8 pont 

2009. december 13-án                        
Jeff Lindsay:Dermedt, Dacos Dexter

Dexter Morgan hozzászokott a borzalmak látványához, annál is inkább, mert szereti maga elkövetni őket. A Sötét Utastól vezérelve a külvilág felé példaszerű életét egyetlen egyszerű szabály szerint éli: csak a nagyon rossz embereket szabad megölni. Dexter észrevétlenül suhan át az életen, szorgosan dolgozik a miami rendőrségnél vérnyomelemzőként, segíti menyasszonyát két csodálatos (és némiképp egyedi) gyermekének felnevelésében, és tervezgeti a telihold fényében tett kis kirándulásait. Aztán minden megváltozik. Dextert helyszínelni hívják egy hátborzongató kettős gyilkossághoz. De ez a helyszín más. Dexter Sötét Utasa valami egészen dermesztőt érzékel, és mindent hátrahagyva megfutamodik. Belső Hangja nélkül Dexter egyedül kényszerül megbirkózni a helyzettel - követelőző testvéréről, Deborah őrmesterről, kissé túlpörgött menyasszonyáról, Ritáról és minden idők legijesztőbb esküvőtervezőjéről nem is szólva. Ennél is nyugtalanítóbb azonban, hogy Dexter lassan rájön, hogy valami nagyon sötét és nagyon hatalmas vetett szemet rá. Dexter egyedül van a sötétben, és tudásának minden morzsájára szüksége van ahhoz, hogy megtalálja ellenségét, illetve meglelje és megértse a Sötét Utast. Hogy megtalálja, fel kell tennie amit sosem mert: kicsoda a Sötét Utas, és honnan jön?

Vélemény: Dexterünk nagyon megváltozott erre a részre. Szerető családapa lett....persze amikor a család aludni tér..... háááát:ezt el kell olvasni, ám célszerű az elején kezdeni a Dexer könyveket, és szépen sorba menni, mer' nem fogod érteni, ki kivel van, és miért teszi.

2009. november 19-én                       
Bret Easton Ellis:Amerikai psycho

1991-ben jelent meg Amerikában Ellis minden eddig írt sztorit túlszárnyaló "nagyregénye", módszereinek, eszközeinek, poétikájának és világlátásnak mintegy a szintézise. A magyar kötet cím- és hátlapján nem véletlenül szerepel a "Csak felnőtteknek!" felírás: Ellis ezúttal is az "emberalatti" világot, a tudat mélyében felgyűlt szörnyűségeket vetíti ki, nemcsak szexuális, homoszexuális, szadista stb. vonatkozásban, hanem eljut a kannibalizmusig s még tovább. Szörnyűségeit azonban korántsem a "fekete" thrillerek vagy a pornográf művek módján adja elő. Regénye a mai Amerika, a mai amerikai életforma metafizikus megmérettetése (és szörnyűnek találása), egyúttal a teljesen kiüresedett ember ontológiai vizsgálata.

Hőse a mai Amerika legendás, propagált eszménye, a yuppie, vagyis a fiatal, diplomás, nagy karrier előtt álló gazdag fiatalember, aki előtt nyitva áll a világ, és aki előbb-utóbb (de inkább előbb) a csúcsra fog jutni. Ez a yuppie, esetünkben Pat Batemannek hívják, azonban túl könnyedén ér el mindent, amit egyáltalán megcélozhat, ezért más irányban kezd el kutakodni, anélkül, hogy "civil" karrierjét kockáztatná (és az, hogy ennek kockázata nélkül megtehet mindent, amit a regényben megtesz, ugyancsak az író világmodelljének indexe). Fokozatosan, de nem túl apró léptekkel tehát elindul Bateman azon az úton, amelyen feltárulnak a sötét, a démoni, a szadista- orgiasztikus rétegek, ráadásul (kitűnő írói találat) e kísérleteiről részletes jegyzőkönyvet vezet (vagyis rádiktálja tetteit, élményeit, kísérleteinek eredményeit egy üzenetrögzítőre), folyamatosan értékeli azokat. Megoldás nincs: sem Bateman számára, aki mintha már elérkezne oda, ahonnan nincs tovább, sem az író számára, aki úgy látja, hogy a modell kész, befejezett. - Valóban csak felnőtteknek, ráadásul nem szenzációt, thrillert, pornót, horrort stb. kereső felnőtteknek, hanem a Sade-i filozofikus-metafizikus démoni irodalmat értőknek olvasmánya. 

Vélemény: a második részre vadászok....ezek olyan állati regények, egy egész más amerikai valóságot nyit meg előttünk - ha jó a gyomrod, olvasd el. Nem ajánlom azoknak akik még képzelet szülötte állatkínzásokat sem bírnak elviselni, elolvasni, mert ezt az egészet Pat Bateman képzeli....ne felejtsük ...még jó:)

2009. október24-én

Schmidt Attila:Gyilkosság az autóban

Gódor kocsija csikorogva fordul a ház elé. Az őrnagy csőre tölti a pisztolyát és rálép a pincébe vezető lépcső első fokára. Mögötte Herczeg alhadnagy és Hajdú törzsőrmester. Az őrnagy visszaszól az egyenruhás rendőröknek: - Fiúk, itt úgysem férünk el egyszerre... Maradjatok. Szeretném vér nélkül elintézni az ügyet... Herczeg előkészíti a kábító sprayt... Talán hasznát vehetik... Aztán hárman elindulnak. - Farkas, jöjjön elő. Ne kövessen el több őrültséget.... Ha a fegyverét használja, innen nem juthat ki élve... A gyilkos egy szénrakás mellett kuporog, a pince legmélyén. - Ezektől nem szabadulhatok meg... - gondolja fásultan és kiejti kezéből a táskát. - Farkas, legyen esze. Most még megúszhatja a kötelet, de ha ennél többet tesz, mint amit eddig, biztos, hogy nem - figyelmezteti a csoportvezető, miközben lépésről lépésre haladnak a pince legmélye felé. - Farkas, hallja, amit mondok? - Igen... - Akkor jöjjön elő. - Jövök. - Pisztolyt eldobni. Hallani akarom, hogy a lábunk elé esik... Farkas vaksötétben matat az elejtett táskája után, majd elkiáltja magát: - Ne lőjenek! A pisztoly a nyomozók és a gyilkosok közötti térségben esik a pince kövezetére. - Feltartott kezekkel induljon előre! - utasítja az őrnagy, s a kezében szorongatott elemlámpa fénycsóvát lövell a közeledő gyilkos felé... Kattan az acélbilincs...

Vélemény: pár órás szórakoztató krimi, mely a rendszerváltás előtti rendőrség munkáját ismerteti élethűen, ÉRDEKES, AJÁNLOM

2009. október 09-én                    

Schmidt Attila:Néma gyilkosok

Mire hozzáláttak a helyszíneléshez, a dégi erdő már sötétségbe borult. Villogtak a vakuk, kattogtak a fényképezőgépek, elsőként a helyszínt és környékét kellett rögzíteni. Az orvos már a műtermi fényt varázsló, hordozható reflektorok fényében lépett a halotthoz.

- Néhány napja fekhet itt - válaszolta a nyomozást vezető ezredes kérdő tekintetére. - A feje csúnyán összeroncsolódott, feltehetően az okozta a halált. De részleteket majd csak a boncolás után.

A ruházat szakadt, zöldes színű kardigán, szürke szoknya - ezt diktálta jegyzőkönyvbe a technikus főhadnagy.

- És a táskája? Nő nincs táska nélkül - érdeklődött kissé idegesen az alezredes.

- Jelentem, táska nincs. Legalábbis eddig - mondta a technikus. - A zsebek üresek.

A körmeire az áldozat láthatóan sokat adott, tehát nem valamiféle kóborló személy volt.

- Hány éves lehetett, doktor? - kérdezte a nyomozásvezető.

- Úgy 30-40 között...

Vélemény: ua. mint az előző

2009. szeptember 15-én                                      

R.N. Morris: A balta

Oroszország, Szentpétervár. 1867. hideg telén két, csontkeményre fagyott hullát találtak a Petrovszkij parkban. Az egyik egy törpe, a koponyáját baltával szakították be, őt magát pedig annak rendje és módja szerint becsomagolták egy utazótáskába, amelyet azóta félig belepett a hó. A másik, egy erős testalkatú paraszt, fölakasztva lógott mellette egy nyírfán, övében véres baltájával. Porfirij Petrovics rendőrnyomozó Raszkolnyikov híres-hírhedt gyilkossági esetéből megtanulta, az igazság a lélek mélyebb bugyraiban rejtőzik, mint azt a valóság darabkái első pillantásra sugallnák. Porfirij a nyomozás kezdetén alászáll Szentpétervár nyomorúságos bérházai, bordélyai, kocsmái mélyére, hogy végül a bűn követésének útját a legelőkelőbb társadalmi rétegekben fejezze be. Az olvasó szeme előtt pedig e sajátos hangulatú, feszültségekkel és fordulatokkal teli történet folyamán az emberi lélek újabb és újabb hagymarétegei bomlanak le, amelyek a végső, legbenső titkokat takargatják...

                         

Vélemény: egyik kedvencem, mert annyira a 19. századi Oroszországra jellemző. Vannak benne kurvák, koldusok, akik általában éheznek, nagy a szegénység, és mindenkiről kiderül egy apró titok....Ajánlom mindenkinek, mert nem szokványos mű. Nincs arról ismeretem, hogy színpadra vitték volna a sztorit, de én meg tudnám rendezni:)

2009. szeptember 09-én                        

Schmidt Attila: Gyilkosok és áldozatok

"Öt óra ötvenöt perc. Két megtermett férfi vezeti György József halálraítéltet még egyszer, s utoljára a bíró elé. Bíró: Amint már ismertettem a kegyelmi kérvényét elutasították, az ítéletet végrehajtják. Itélet-végrehajtó, teljesítse a kötelességét! Soós siralomházi cellája nincs távolabb, mint három méter, mindent hall. A törvény szerint, ha több halálraítéltet végeznek ki egyszerre, a sort mindig az elsőrendű, a legbűnösebb zárja... Miközben Soós rettegve várja a feléje közeledő hóhérsegédeket, György József, már az akasztófa alatti lépcső felső fokán áll. Amikor az ítélet-végrehajtó a nyakára teszi a hurkot, György lehunyja a szemét... Miközben a paravánt György bitófája elé húzzák, már ott áll a bíró előtt a négyszeres rablógyilkos: Soós Lajos. Hat óra öt perc: Soós, kötéllel a nyakán búcsúzik: - Viszontlátásra, uraim... Úgy tűnik, mintha még akarna valamit mondani, de megszorul a hurok... Az utóbbi évtizedek két legelvetemültebb gonosztevőjét azóta elnyelte a föld. Mortis causa - a halál okából..

Vélemény: felettébb érdekes NEKEM, mert odavagyok a börtönriportokért, ennek a könyvnek ez az alapja! Tehát megtörtént eseteket dolgoz fel.

2009. augusztus 03-án       

Jeff Lindsay: Drága, dolgos, Dexter

Amikor éppen nem a miami rendőrség kötelékében dolgozik, Dexter minden rendelkezésre álló szabadidejét barátnőjével, Ritával és annak két tüneményes gyermekével tölti. Sörözik, tévét néz, bújócskázik, és a legjobb úton halad afelé, hogy sorozatgyilkosból ideális családapává váljon. De mennyi időnek kell eltelnie, amíg a benne lakozó Sötét Utas nem kényszeríti Dextert arra, hogy engedje újra szabadon dühödt démonait? Aztán egy különösen brutális és perverz sorozatgyilkos kezdi szedni az áldozatait Miamiban, akinek a módszerei még magát Dextert is megrémisztik. Hamar nyilvánvalóvá válik, hogy ezt a szörnyeteget csak egy másik szörnyeteg kaphatja el.

Vélemény: nos ennek a könyvnek nagyon nagyon örülem, először is, mert ez felülmúlta az előzőt, sokkal jobb lett, sokkal izgalmasabb. Egyszerűen imádtam a bevezetést.... ma is eszembe jut, az a bizonyos mondat:

" Valakinek el kellene hallgattatnia azt a kibaszott kutyát" - rettenetesen röhögtem, de szinte végig, ekkora humort még senkinél nem láttam, bocs olvastam. EZT NE HAGYD KI!- de mondom most is, az elején kell kezdeni. A 2. ok, amiért ezt a részt imádtam: végre Doakes őrmesternek ellátják a baját, és Drága, Dextert több nem b......ogatja.